Amit tudnunk érdemes az alapbér helyes megállapításáról

Amit tudnunk érdemes az alapbér helyes megállapításáról

Az alapbér a legáltalánosabban használt tényező, amit munkaviszony esetén meg kell határoznunk. Ez teljes mértékben a hétköznapjaink, a munkánk részét képezi. Ezért jó, ha minden ehhez kapcsolódó előírással tisztában vagyunk, illetve felfrissítjük időről-időre.

Hát nézzük is, mit kell tudni az alapbér meghatározásáról!

A munkaszerződés kötelező tartalmi elemeként kifejezetten az alapbér összegét kell meghatároznunk. Az alapbéren felül még számos más juttatás is megilletheti a munkavállalónkat, azonban ezek felsorolása nem lesz kötelező, alapvetően nem képezi részét a munkaszerződésnek, de az állandó további juttatásokat célszerű feltüntetni benne.

FONTOS, hogy tisztába legyünk azzal, hogy az alapbérnek kötelezően minden esetben el kell érnie legalább a kötelező legkisebb munkabér, azaz a minimálbér mértékét. Ha a felek a minimálbérnél mégis alacsonyabb alapbérben állapodnak meg, úgy a munkaszerződés e részében semmis lesz, és helyette a minimálbért kell alkalmaznunk, hiába tartalmaz a munkaszerződés más összeget.

Fontos, hogy a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) mellett a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimumának fogalmával is tisztába kell lennünk.

Jó, ha tudjuk, hogy a garantált bérminimumra való jogosultságot nem a FEOR szerinti munkakör határozza meg. Elsőnek azt kell megnéznünk, hogy az érintett munkakörre jogszabály, kollektív szerződés, munkáltató gyakorlata előír-e bármilyen szintű végzettséget, szakképzettséget. Amennyiben a szükséges végzettséget sikerült beazonosítanunk (ha van ilyen), abban az esetben a képzettségi szint meghatározása lesz a következő feladatunk. Mind ezek vizsgálata során az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 150/2012. (VII. 6.) kormányrendeletre támaszkodhatunk. Ennek a rendeletnek az 1. számú melléklete tartalmazza ugyanis az országos képzési jegyzéket, melyhez tartozik egy jelmagyarázat is. E szerint a magyarázó rész szerint a 21. szint alsófokú részszakképesítés, a 31. szint alsó középfokú részszakképesítés, a 32. szint alsó középfokú szakképesítés, a 33. szint alsó középfokú szakképesítés ráépülés, a 34. szint és fölötte lévő szintek minősülnek középfokú szakképesítésnek.

Miután beazonosítottuk a szükséges végzettséget, illetve szakképzettséget, azt kell megvizsgálnunk, hogy azzal ténylegesen rendelkezik-e a munkavállalónk. Jó, ha tudjuk, hogy amennyiben nem rendelkezik munkavállalónk az adott szakképzettséggel, végzettséggel, úgy kizárólag a munkaköre alapján a garantált bérminimum összegére nem szerez jogosultságot. Ebben az esetben azért nem jár a garantált bérminimum, mert ez a végzettség, képesítés a munkakör vonatkozásában nem lesz számottevő tényező.

A fentiek fényében, mindezen tényezők együttes figyelembevételével mindig körültekintően mérlegeljük azt, hogy dolgozónk a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összegére lehet-e jogosult.

Amennyiben ez a kérdés eldőlt, nézzük meg, hogyan alakulnak a 2019. évben a kormányrendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum összegei.

A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2019. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 149.000 forint, hetibér alkalmazása esetén 34.260 forint, napibér alkalmazása esetén 6.860 forint, órabér alkalmazása esetén 857 forint.

A legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén 2019. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 195.000 forint, hetibér alkalmazása esetén 44.830 forint, napibér alkalmazása esetén 8.970 forint, órabér alkalmazása esetén 1.121 forint.

Teljesítménybérezésnél a teljesítménykövetelmények százszázalékos és a teljes munkaidő teljesítése esetén a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló havi munkabérének (tiszta teljesítménybér, illetve garantált bér és teljesítménytől függő mozgóbér együttes):

• • • teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén kötelező legkisebb összege 2019. január 1-jétől 149.000 forint,
    • A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén garantált bérminimum összege 2019. január 1-jétől 195.000 forint.

 

FONTOS, hogy figyeljünk arra, hogy a fentiekben meghatározott órabértételt, ha a teljes munkaidő napi nyolc óránál

• • • hosszabb, arányosan csökkentett mértékben,
    • rövidebb, arányosan növelt mértékben kell figyelembe vennünk.

Részmunkaidő esetén pedig

• • • a meghatározott havi, heti és napi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve,
    • a meghatározott órabértételt az ott szereplő összeggel, illetve annak arányosan változó összegével kell figyelembe vennünk.

 

Nézzünk egy példát arra vonatkozóan, hogy a napi 8 óránál hosszabb munkaidő esetén hogyan történik az órabértétel megállapítása!

Egy példa arra, hogy mennyi lenne a alapbér órabéres munkavállalónál, ha a napi munkaidő a 8 órát meghaladná:

Dolgozónk napi munkaideje: 12 óra.

A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló kormányrendelet szerint meghatározott órabértételt, ha a teljes munkaidő napi 8 óránál hosszabb, arányosan csökkentett mértékben kell figyelembe vennünk. A 8 óra a 12 óra 1,5-szöröse, így a 12 órára vonatkozó órabértétel megállapítása így fog kinézni, nézzük a számokat:

857 / 1,5 = 571 forint

Tehát napi 12 órás foglalkoztatás esetén az órabértétel 571forint lesz ennél a munkavállalónál.